Észosztás gazdagon

A tömegközlekedés célja nagyszámú utas, gyors, pontos, lehetőség szerint kényelmes eljuttatása a kívánt célállomásig.A Combino, a maga kedves sárgaságával és modern küllemével, sok mindenre alkalmazható, történetesen a fenti rendeltetésre pont nem. Nézzük hát végig kedvenc városunk legújabb büszkeségének feature-eit, amik miatt gyermekded ujjongásban török ki mihelyst egy szakadt Ganz villamos fordul be a sarkon.       

Először is, itt láthatók a villamos tökéletesen irracionálisan elrendezett ajtók. Vajon a geometriának milyen obskúrus ágazata diktálta, hogy legyen egy-egy ajtó 5 méterenként majd 15 méterenként, majd 2 méterenként és így tovább? Gyanítom, hogy a tervező nem az aranymetszés mámorában állt elő ezzel a szenzációs megoldással, cserébe elve biztosította, hogy az amúgy is gyökér módon tömegközlekedő magyarok vidáman taposhassanak egymáson az ajtók környékén való tömörülés során, és az értelmesebbje, aki beljebb megy is rosszul járjon, amikor 20 méternyi emberen kell átvergődnie ha le akar szállni.  

Ezzel tovább is léptünk a villamos kitűnő belső elrendezésére. Hely, mint olyan alapvetően az ajtók között lévő térben, illetve némileg a csuklókban van. Namármost, a kapaszkodó elrendezés, ami rendkívül dizájnosan belógat 3-3 darab kapaszkodót mindannak, aki az ajtótól 10 centire áll, nem minősíthető igazán felhasználóbarátnak. Hogyha történetesen sokan utaznak a villamoson, ami lássuk be, alkalomadtán elő szokott fordulni, az emberek, akik értelemszerűen középre szorulnak, valahogy pont nem tudnak kapaszkodni, ami rendkívül hasznos és őszintén gratulálok hozzá.  Ott van továbbá a csuklórész, aminek combmagasságban beugró része, valószínűleg azt az egyetlen praktikus célt szolgája, hogy lehetőség szerint minél kevesebb ember férjen el, és akkor se kényelmesen. Ez amúgy az egész szerelvény kialakításának vezérmotívumaként is tekinthető. Hogy mi az isten haragjáért nem lehetett a fal vonalában megtartani a hajlatot, azt nem tudom, de nem is vagyok német mérnök.  Ekkor elérünk a számomra oly rettegett belső részekig, ahova eddig soha nem merészkedtem, és a jövőben sem tervezem megváltoztatni eme szokásomat. A két ülés között egy átlagos ember, ha egy picit összehúzza magát, pont jól elfér. Namármost azt miden pesti tudja, hogy több ember egyidejű jelenléte egy körúti villamoson napközben teljességgel elképzelhetetlen. A szűkös helykapacitás a szintén rejtélyesen kialakított üléselrendezésnek köszönhető. A német lélek valamiért jó ötletnek gondolta, hogy a 35 cm széles üléseket, egy 1,20 méteres pódiumra emelje. A kakasülő alatt amúgy szerintem nincs semmi, aminek ennyi hely kéne, de – az önismétlés ódiumát viselve – nem vagyok német mérnök. Ha mégis van ott valami nagy helyigényű, a jármű működéséhez nélkülözhetetlen alkatrészhalmaz, én azt a profán pesti logikámmal olyan helyre tenném, ahol el lehet tőle férni. A képen látható ülésen pedig az összes 190-nél magasabb ember le tud kényelmesen ülni, anélkül, hogy úgy érezné magát, mint hülyegyerek a hintán.  

Egy pillanatra visszakanyarodva a kültérre, emlékezzünk még meg a derék szerelvények ablakairól. Ezekről tudjuk, hogy nagyon drágák, mert speciálisak, ezért nem lehet őket kivinni, ha nagyon süt a nap, esik az eső, vagy kitör a forradalom. Ellenben drága pénzért biztonsági őröket kell alkalmazni a vagyontárgy védelmére. Úgy tűnik – naiv üzemmód bekapcsol – itt valakinek nem jutott eszébe, hogy Budapest egy eléggé nagy város, ahol sok ember van, lehetnek balesetek, és az ilyen közegektől a vandalizmus sem feltételemül idegen. Talán eszébe juthatott volna valakinek, hogy olyan ablakokkal rendeljék meg a villamosokat, amik olcsóbban cserélhetők, könnyen tisztíthatók, vagy csiszolhatók. Ilyenek ugyanis kaphatók a piacon, és valószínűleg célszerűbbek lennének.  

És eljutottunk az egész Combino projekt abszolút sláger fejezetéhez, az über mozgássérült barátsághoz. Sajnos a Ganz villamoson edzett mozgássérült barátaink a kerekes-székesek tömegsportját, a deathleap-et már nem tudják olyan színvonalon űzni az új villamosokon. Lévén, hogy kisebb a lefelé haladás időtartam, inkább a technikai kivitelezésre kell ügyelniük. Sajnos a drága pénzen átépített betonszigetek, amik egy jó tíz centivel valahogy pont el lettek baszva, legfeljebb egy laza puffanós perecelést biztosítanak. Cserébe még mindig ott van az aluljáróba vezető lépcső a Margit hídnál.  

Ezek a kurva Combinok valószínűleg tökéletesen alkalmasak egy pár ezres lakosságú német kisváros tömegközlekedési igényeinek ellátására, ahol néhány ember lézeng csak a járatokon, mert amúgy mindenki kocsival jár, a vandalizmust pedig mindenki egy mítosznak képzeli. Itt viszont több ezer magyar (!) embert kell szállítani, akik többen vannak, máshogy képzelik el a közlekedést, és mint arról már esett szó, Budapest egy eléggé nagyváros, ahol azért történnek dolgok.  

Ha belegondolok, hogy a városvezetésben hányan szedték meg magukat, hogy egy egész nyárra megbénult Budapest a megállók felújítása miatt, és még egy rohadt centit sem jutott senkinek odavinnie, ráadásul olyan szerződést sikerült kötni, ami után nem küldhető az egész gány vissza faszba, miután kiderült, hogy sok mindenre alkalmas, kivéve a nyitásban olvasható (amúgy rendkívül frappáns) definícióban foglaltakra, lehet, hogy a végén ideges lennék. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy milyen rohadt idegesítő a figyelmeztető sípolás.   

A fotókat amúgy az indextől kölcsönöztem