Észosztás gazdagon

  

RIP 

Azt már tényleg elég nehéz elhinni, hogy egy ország hivatalban lévő miniszterelnöke kínjában fogja magát, odaáll az igen hosszú sor végére, és egyszer csak népszavazást kiált. Úgy tűnik senki nem tud mit kezdeni magával, úgyhogy jobb megoldás híján még tovább hülyíti a népet.

Az egyik népszavaztatni akar, ahelyett, hogy választást nyerne, a másik népszavaztatni akar, ahelyett, hogy kormányozna, és közben adják a lovat a nagyszámú futóbolondnak, akik már tudják, hogy mindenről lehet népszavazni, mert a nép, a nép! Ez baromi jó ötlet. Üljünk össze mindannyian a Kossuth téren, vagy a befagyott Duna jegén. Hozzon mindenki szalonnát, meleg teát, esetleg kerti széket, hátha elfárad az állásban. És akkor elkezdhetünk végre ötletelni, mindenki megmondhatja mitől lesz jó az országnak. Aztán tartunk róla egy népszavazást, hogy döntsön a nép, a nép!

Nem elég, hogy népszavazás van, az is fontos, hogy ki népszavaztat nagyobbat. Ez a felülnépszavazni a másikat a közröhejnek egy olyan szintje, hogy nagyon jót lehetne nevetni rajta egy esti filmben, agy viszont egy kicsit fáj. Kicsit olyan, mint amikor nem hisz az ember a szemének, amikor Gerát kiállítják. Itthon azonban dúlnak az indulatok, mert annyira hülye ez az egész ország, hogy nem képes annyit mondani, hogy akkor talán hagyjatok békén.

A jobb oldal motivációja érthető, ha megértjük, hogy minden áron hatalmi pozícióba akar jutni valaki. Többször láthattuk már, hogy Orbán elmegy a határig, aztán amikor már épp odaér, visszatáncol. Tavaly októberben is valószínűleg sokan várták, hogy akkor tessenek virítani a kiegyenesített kaszákat, amiket gyanítom jó páran egyből vittek is magukkal az Astoriához, hátha jó lesz valamire. Ellenben kaptak egy népszavazási indítványt, ami mostanra már nagyjából közröhejbe fulladt, meghurcolták miatta a demokratikus intézményeket, ráadásul kiderült, hogy a népnek, a népnek fogalma se lenne miről szavaz, vagy hogy az történetesen miért lenne jó neki.

Erre jön Gyurcsány, aki ahelyett, hogy némi ép ésszel hagyná, hogy az ellenzéki kezdeményezés megfulladjon az ezer sebéből ömlő vérében és a maga nyilvánvaló komolytalanságában, teszi az egész alá a friss lovat. Nem elég, hogy totális hülyét csinálva saját magából és a pártjából, felugrik a rezidens idióták és legnagyobb politikai riválisa vesszőparipájára, ráadásul a populizmus csimborasszójával próbálkozik, keressenek kevesebbet és kevésébe legyenek korruptak azok a fránya képviselők, akiknek magas keresete az egyik legnagyobb tüske a nép, a nép szemében. Ez az a csali, amire az átlagnép aztán ráharap lendületből.    

Összességében nem lenne akkora baj ez az egész népszavazási mizéria. Ahogy az ember számítógépét is úgy tesztelik, hogy megterheli, mennyit bír, ez a mostani helyzet is egy újfajta terhelés a rendszernek, amivel szemben meg kell felelni. És egyből ki is ütközik a problematika, mivel minden egyes kérdés idővel az Alkotmánybíróságon köt ki. Egyrészt nyilvánvalóan tetten érhető az évtizedes bizalmi válság, ami a magyar viszonyok rákfenéje, de erre most kár pazarolni a szót. A baj az, hogy végső soron mindösszesen egy marék ember, mint holmi vének tanácsa dönt az ország egészét érintő kérdésekben. Azzal együtt, hogy nem az utcán fogdossák találomra a talárosokat, egyrészt hozott már a testület ugyancsak megkérdőjelezhető döntéseket (lásd drogszabályozás), másrészt a mostani hacacáréval, és az OVB döntéseinek eltörlésével leginkább saját tekintélyüket rombolták. Nem véletlen, hogy a legfrissebb statisztikák szerint érezhetően csökkent az AB elégedettségi mutatója, noha eddig mindig az élmezőnyben járt.

Beszélgetés Chief Wiggum és Orson Welles között.

 

CW: How about I punch you in the nose, bud?

OW: Hmm, nosebud...

 

Ha van aki ezt érti, jöjjön, hogy keblemre vonhassam 

Másik aktuális „megingott a közbizalom” kedvencem az újabban szintén gyakran kitudódó műhiba, félrekezelés és az ezekből adódó egészségkárosodás és/vagy halál téma. Az egyik szegény madár abba halt bele, hogy mindenki leszarta a fejét, a másik pedig abba, hogy benne felejtettek egy gézdarabot. Ez utóbbinál az a kedvencem, amikor a kórház azzal védekezik, hogy nem feltétlenül abba halt bele. Így mindjárt nem annyira zavaró tényező, hogy sebészeti eszközöket hagynak a páciensben, tényleg megnyugodtam. Ismételten olyan érzésem van, mintha egyik napról a másikra, téli álmot alvó emberek tömege felébredne, és rájönne, hogy jé, itt vannak…dolgok. Eddig is ugyanúgy félrekezelték a pácienseket (a hírek szerint minden 4. embert), eddig is szartak a fejükre, és megnyugodtak, hogy a madár hozzátartozók úgysem értik a boncolási jegyzőkönyvet, ami persze igaz is. Én épp ezért rettegek attól, hogy eltöröm valamimet. Nem az a baj, hogy fáj, hanem, hogy bevisznek a János traumájára, ahol ki tudja milyen kalandok várnak az emberre. Az utóbbi tíz évben is csak egyszer sikerült kórházba jutnom egy vakarék orrsövény műtétre, akkor is bent maradt a fejemben egy tampon, amiért külön szólnom kellett, hogy ugyan már, vegyék ki.

Ezek után előkerül a mindszenti madár, akit a Magyar Hírlap szerint a közvélemény (sic) az egészségügyi reform első áldozataként emleget, de arról nincsen szó, hogy amúgy hányan halnak meg a mentőben, mert a mostani rendszer rossz. Ezek a szerencsétlenek nem abba haltak bele, hogy valamit kezdeni próbálnak a rendszerrel (hogy jól vagy rosszul, az majd kiderül), hanem azért, mert a mostani rendszer olyan amilyen. Ha valamiért kell több biztosító (vagy valami) az épp azért van, hogy a véletlenül elfelejtett beteg, vagy a gyógyultnak nyilvánított páciens, aki nem tud leülni, mert szúrja gyomorfalát a benne felejtett szike mehessen pampogni a biztosítójához, aki ezért nem fizet a kórháznak. Aztán a végén az egészet szépen becsomagolja a mormota.

Mondjon le! Szigorú belső ellenőrzést! Válság van!

Ilyenkor csak annyit kérdezik, mint vala oly sokszor megboldogult Knézy Jenőtől, hogy melyik meccset nézed? A héten egy egész ország botránkozott meg azon, hogy a mi derék rendfenntartóink igazából korruptak, bűnözőkkel komáznak, és előfordul, hogy visszaélnek hivataluk adta jogköreikkel. Ezek az emberek eddig hol a francban éltek?! Eddig vajon nem tudott arról senki, hogy az ittas vezető becsúsztat egy tízest a forgalmijába, és már indul is? Nem tudták, hogy a rendőrök találomra kikapnak bárkit az utcán, átvizsgálják a ruházatát (csak azért nem motozásnak hívják, mert akkor az ember seggébe is felnyúlnak), fényes nappal, az utcán, kismillió ember előtt? Ezt személyes tapasztalatból tudom, mert egy időben rendszeresen falhoz állítottak 100 méterre az épülettől, amiben lakom. A magyar jogrend szerint ráadásul esélyem se lett volna megnyerni egy rágalmazási pert, amiért bűnelkövetőnek feltételeznek, és aszerint kezelnek olyan emberek előtt, akikkel nap mint nap találkozom, és nem feltétlenül örülnék ha bűnözőnek tartanak. A rendőrségi törvény ráadásul olyan röhejes jogköröket biztosít a rendőrségnek, hogy az már vérlázító. Nem köteles megmondani, miért intézkedik ellened, csak az intézkedés befejeztével és akkor is csak akkor, ha kifejezetten rákérdez az intézkedés alá vont személy. Ráadásul, ilyenkor az igazoltatott személynek tilos a rendőrt megsérteni (!), vagyis még szegények lelki világát is törvény védi. (Megjegyzem ebben a kérdésben szerintem a törvény sérti az alkotmányos jó hírnévhez és igazságos bánásmódhoz való jogot, de ezt hagyjuk). Eddig nem zavart senkit, hogy a rendőrségnek a gyakorlatban semmi nem korlátozza a mindennapi eljárását. Egy törvényileg felérendelt csoport tehát bármit megtehet, és ezek után mindenki rohadtul meglepődik, hogy meg is teszi.

A változás most annyi, hogy összeverték néhány nagypolitikailag támogatott vandál pofáját tavaly ősszel, és mostanában az ilyesmi valahogy gyakrabban kitudódik. Mondjon le a miniszter! Eddig nem követted a rendőrség munkáját képviselőkém? Eddig miért nem követelted, hogy változás legyen? Eddig miért nem akartál komolyabb belső ellenőrzéseket, amikor még csak a TASZ pampogott, hogy kiálljon néhány magamfajta madár mellet, akik nem járhattak-kelhettek békében? Mindig is tudtam, hogy ennél egy mocskosabb, képmutatóbb országot még keveset hordhatott hátán a világ, de a mai napig meglepődök, hogy ekkora területre ennyi fasz össze tudott zsúfolódni.

Immár kijelenthető, hogy az általam oly mélyen gyűlölt csoportok listájára, a feministák és a jezsuiták után a biciklisták is feliratkoztak. Pedig messzeringó gyermekkorom világában, magam is sokat bicajoztam, cangáztam fel s alá, bandáztam kispajtásaimmal, tekertem, hajtottam, és így jutottam el A pontból B pontba. Voltak idők, amikor nem foglalkoztam azzal, hogy valaki eltekert mellettem az utcán.

Viszont a tempus idioticus eredményeként az embernek az identitása részévé kell válnia a bőre színének, annak, hogy mit hord a lábai között, és ezek szerint már annak is, hogy mivel közlekedik.

Nézzük meg közelebbről a biciklis fajtáját. Magyarországon minden 10 közlekedőből kb 2 akar biciklizni, vagyis a biciklisták ugyanolyanok, mint a nikaraguai kisebbség vagy a KDNP szavazó: van belőle néhány mutatóba. Amikor az ilyenek miatt lezárják egy napra az egész rohadt várost, vagy amikor az ilyenek sírnak, hogy örülnek ha 30 milliárdot megkapnak a beígért 60 milliárdból, akkor azért megugrik a pumpa, és kifordul a küllő.

Nos drága biciklista testvérem, adok neked néhány tippet arra, hogyan tudnád toleranciára nevelni ezt a rohadt többségi társadalmat, és talán megérted mért gyűlöllek téged annyira én, és még sokan mások. A biciklisták alapvető problémája az identitáskrízis. Vajon hányan tehetik fel maguknak a kérdést: „Kerekeim vannak, mégis emberi erő hajt. Most akkor autó vagyok, vagy gyalogos?” Épp ezért, hogy mindenki megértse, tanácsaimat tematikus bontásban kínálom.

Amennyiben gyalogosnak képzeled magad:

- Ha már egyszer ott van az a kibaszott biciklisáv, akkor használd!

- Ha nincs ott, akkor az isten verjen meg, tarts jobbra, mert veszélyes vagy!

- Ésszel közlekedj a kurva biciklisfutár anyádat (úgy is mint garázda elem), mert csekély vigasz az embernek, hogy te is perecelsz egy rohadt nagyot miután kitöröd valakinek a lábát!

- Mielőtt bármi miatt hőbörögni támadna kedved, jusson eszedbe: a gyalogos előbb volt ott!

Amennyiben autónak képzeled magad:

- Azok a világító színes valamik az úttest felett rád is vonatkoznak. Ha az úton közlekedsz és pirosat kapsz, állj meg a büdös kurva anyádat, és ne hajts belém a zebrán!

- Ha már autó vagy, akkor legyél autó, és ne hajts a zebránál átkelni várakozó utasok közé!

- Ha már autó vagy, akkor a fasznak nem lehet betartani a menetirányt, megadni az elsőbbséget, meg úgy általában betartani a KRESZ-t. Egy ideje már keresem azt a biciklistát, aki lemegy az útra és szabályosan közlekedik, de ez az ember nem létezik.

- Mielőtt bármi miatt hőbörögni támadna kedved, jusson eszedbe: igen, még az autó is előbb volt ott!

Konklúzió: ha egy kisebbség úgy tekinti, hogy a közlekedési előírások, vagy akár a normák rá nem vonatkoznak, akkor tűnjön el a kurva anyjába új utakat követelni, meg papolni az ő elnyomottságáról. Amúgy is, ha ennyire szereted az ólmot, szopd le egy IFA kipufogó- csövét. Tessék megtanulni viselkedni, kevesebbet sírni, és majd azután beszélünk.

Rá kellet jönnöm, hogy elhanyagolom ezt a számomra nemrég még oly kedves oldalt, ami szellemi szerelemgyermekből, holmi zacis kiscsókává vált az idők során. Elgondolkodtam, miért alakult ez így. Egyik oka minden bizonnyal az, hogy amióta életvitelszerűen írok minden hétköznap nagyobb mennyiségben, azóta valahogy eltompult a grafomán mirigyműködésem. A másik ok pedig az általam oly hőn szeretett magyar távközlési piac. Tudniillik lakok én egy lakásban, ami a telefonvezetékeit tekintve műszakilag bizonytalan területen fekszik. Ráadásul a telefonvonalam sok éve inaktív. Ergo lehetőségem nyílna előfizetni a UPC chello szolgáltatását. Namármost, a UPC pont az a cég, ami röhejesen drágán, tulajdonképpen dupla áron nyújt egy szar, megbízhatatlan szolgáltatást, ráadásul – és nálam itt durran el a végfok – korlátozott adatforgalommal. Az ADSL szolgáltatók pedig úgy állnak csak velem szóba, ha előbb drága pénzért aktiváltatom a telefont – ami amúgy még nem garancia arra, hogy az ADSL működik – és egyből felbontom az 1 éves hűségnyilatkozatot és csengetek 30 rugót a szintén nagyra tartott T-Comnak, lévén vezetékes telefonra amúgy baromira nincs szükségem.  Ezért firkálok hát csak oly elvétve, és ezért hanyagolom el egykori szemem fényét. Nyugtatom maga, hogy szebb idők is járnak majd a távközlési piacra, és akkor végre tisztességesen is el tudom költeni a pénzem arra, hogy internetezhessek.

Évértékelésünket egy előre lefujtott kategóriával folytatjuk. A soundbite of the year kategóriában igazán csak egy jelölt volt, meg még talán néhányan a futottak még részlegből.

Az elkúrás, meg az utána következő „forradalom”, rámutattak arra, mait nagyon lehet utálni ebben az országban. Hiába volt itt politikai rendszerváltás már több mint 15 éve, a társadalom egy jelentős része még most is úgy érzi, hogy joga van valamilyen magasztos, erkölcsi elégtételt venni több évtizednyi elnyomásért. A gyülekezéshez, és y demonstrációkon keresztüli véleménynyilvánításhoz való jogot pedig az aktuális kormány megbuktatásához vezető eszköznek tekintjük, úgy hogy közben lehetőség szerint a lehető legabszurdabb követeléseket fogalmazzunk meg.

Egyrészről nem véletlen, hogy a zavargások után a fél világ rajtunk röhögött. Míg a demokratikus működésben rutinosabb államokban kiderül, hogy egy politikus hazudik, a többség erre annyit mond, hogy „ne má, frankón? El sem hiszem.” Aztán megnézi a Barátok Közt helyi változatát és lefekszik aludni. Ellenben mi szétverjük a várost, mert annyira megingott hitünk a tisztakezű és becsületes politikusokban.

Azóta hallom mindenféle párttól, és szervezettől, hogy a kormány illegitim. Ettől nekem egyből elkezdenek rángatózni a szemeim. Az ellen sajnos jelenleg nincs törvény, hogy valaki hazudjon a kampányban. Sőt, inkább azt illene hülyének nézni, aki bármit is elhisz abból, amit mondanak neki. Ha én beígérném, hogy eltörlöm az összes adót, és ezért cserébe nagy többséggel megválasztanak, akkor így jártál kedves társadalom. Amennyiben a választások szabályosak voltak - márpedig Magyarországon most már több ciklus óta szabályosak -, akkor a legitimitás, mint tényező fel sem merülhet.

Aki egy kicsit is nyomon követte az ország gazdaságának alakulását, az pontosan tudta, hogy baromi magas a hiány, az ország el van adósodva, és megszorítások kellenek, hogyha nem akarjuk az egésznek az összeomlását. Egyúttal azt is tudta, amikor a kormány hazudik, amikor kiáll a nép elé, és kijelenti, hogy minden rendben van. A többség úgy döntött, hogy folytassa a hivatalban lévő kormány, sok esetben azért, mert még mindig jobb, ha ők maradnak, mintha visszajön a másik.

Többen számon kérték rajtam, hogy micsoda dolog, hogy én nem vagyok felháborodva, amiért a néppel fizettetik meg a kormány hibáit. Miért lennék? Azt is én fizetem meg, hogy az általam szemétnek tartott embereknek legyen szociális ellátásuk. Azt is én fizetem meg, hogy az engem anno zaklató rendőröknek legyen fizetésük. Tovább megyek, azt is én fizetem meg, hogy az engem kirabló embert, ha neadjisten leültetik, ellássák a börtönben x éven keresztül. Az sem az én hibám, mégis az én pénzem. A mindenkori kormánynak pedig pont arra van legitimitása, hogy ezzel a pénzzel gazdálkodjon. Ha nem tetszik ahogy ezt csinálja, tessék másra szavazni. Ha nem az enyéim nyernek, ház ez van. Van válasz: tessék tüntetni, tessék szakmai javaslatokkal reagálni, és hozzájárulni a közügyekhez. Tőlem senki ne számítson szimpátiára, aki erre elkezdi betörni a kirakatokat, meg alkotmányozó nemzetgyűlést akar, mert ennyire futja.

Megkezdjük hát idei évértékelésünket, mert jó kis mozgalmas és újdonságokban bővelkedő évet tudhatunk magunk mögött.

Az év legnagyobb szopása, aminek áldásos hatását még sokáig élvezni fogjuk, az ez: 

 

A tömegközlekedés célja nagyszámú utas, gyors, pontos, lehetőség szerint kényelmes eljuttatása a kívánt célállomásig.A Combino, a maga kedves sárgaságával és modern küllemével, sok mindenre alkalmazható, történetesen a fenti rendeltetésre pont nem. Nézzük hát végig kedvenc városunk legújabb büszkeségének feature-eit, amik miatt gyermekded ujjongásban török ki mihelyst egy szakadt Ganz villamos fordul be a sarkon.       

Először is, itt láthatók a villamos tökéletesen irracionálisan elrendezett ajtók. Vajon a geometriának milyen obskúrus ágazata diktálta, hogy legyen egy-egy ajtó 5 méterenként majd 15 méterenként, majd 2 méterenként és így tovább? Gyanítom, hogy a tervező nem az aranymetszés mámorában állt elő ezzel a szenzációs megoldással, cserébe elve biztosította, hogy az amúgy is gyökér módon tömegközlekedő magyarok vidáman taposhassanak egymáson az ajtók környékén való tömörülés során, és az értelmesebbje, aki beljebb megy is rosszul járjon, amikor 20 méternyi emberen kell átvergődnie ha le akar szállni.  

Ezzel tovább is léptünk a villamos kitűnő belső elrendezésére. Hely, mint olyan alapvetően az ajtók között lévő térben, illetve némileg a csuklókban van. Namármost, a kapaszkodó elrendezés, ami rendkívül dizájnosan belógat 3-3 darab kapaszkodót mindannak, aki az ajtótól 10 centire áll, nem minősíthető igazán felhasználóbarátnak. Hogyha történetesen sokan utaznak a villamoson, ami lássuk be, alkalomadtán elő szokott fordulni, az emberek, akik értelemszerűen középre szorulnak, valahogy pont nem tudnak kapaszkodni, ami rendkívül hasznos és őszintén gratulálok hozzá.  Ott van továbbá a csuklórész, aminek combmagasságban beugró része, valószínűleg azt az egyetlen praktikus célt szolgája, hogy lehetőség szerint minél kevesebb ember férjen el, és akkor se kényelmesen. Ez amúgy az egész szerelvény kialakításának vezérmotívumaként is tekinthető. Hogy mi az isten haragjáért nem lehetett a fal vonalában megtartani a hajlatot, azt nem tudom, de nem is vagyok német mérnök.  Ekkor elérünk a számomra oly rettegett belső részekig, ahova eddig soha nem merészkedtem, és a jövőben sem tervezem megváltoztatni eme szokásomat. A két ülés között egy átlagos ember, ha egy picit összehúzza magát, pont jól elfér. Namármost azt miden pesti tudja, hogy több ember egyidejű jelenléte egy körúti villamoson napközben teljességgel elképzelhetetlen. A szűkös helykapacitás a szintén rejtélyesen kialakított üléselrendezésnek köszönhető. A német lélek valamiért jó ötletnek gondolta, hogy a 35 cm széles üléseket, egy 1,20 méteres pódiumra emelje. A kakasülő alatt amúgy szerintem nincs semmi, aminek ennyi hely kéne, de – az önismétlés ódiumát viselve – nem vagyok német mérnök. Ha mégis van ott valami nagy helyigényű, a jármű működéséhez nélkülözhetetlen alkatrészhalmaz, én azt a profán pesti logikámmal olyan helyre tenném, ahol el lehet tőle férni. A képen látható ülésen pedig az összes 190-nél magasabb ember le tud kényelmesen ülni, anélkül, hogy úgy érezné magát, mint hülyegyerek a hintán.  

Egy pillanatra visszakanyarodva a kültérre, emlékezzünk még meg a derék szerelvények ablakairól. Ezekről tudjuk, hogy nagyon drágák, mert speciálisak, ezért nem lehet őket kivinni, ha nagyon süt a nap, esik az eső, vagy kitör a forradalom. Ellenben drága pénzért biztonsági őröket kell alkalmazni a vagyontárgy védelmére. Úgy tűnik – naiv üzemmód bekapcsol – itt valakinek nem jutott eszébe, hogy Budapest egy eléggé nagy város, ahol sok ember van, lehetnek balesetek, és az ilyen közegektől a vandalizmus sem feltételemül idegen. Talán eszébe juthatott volna valakinek, hogy olyan ablakokkal rendeljék meg a villamosokat, amik olcsóbban cserélhetők, könnyen tisztíthatók, vagy csiszolhatók. Ilyenek ugyanis kaphatók a piacon, és valószínűleg célszerűbbek lennének.  

És eljutottunk az egész Combino projekt abszolút sláger fejezetéhez, az über mozgássérült barátsághoz. Sajnos a Ganz villamoson edzett mozgássérült barátaink a kerekes-székesek tömegsportját, a deathleap-et már nem tudják olyan színvonalon űzni az új villamosokon. Lévén, hogy kisebb a lefelé haladás időtartam, inkább a technikai kivitelezésre kell ügyelniük. Sajnos a drága pénzen átépített betonszigetek, amik egy jó tíz centivel valahogy pont el lettek baszva, legfeljebb egy laza puffanós perecelést biztosítanak. Cserébe még mindig ott van az aluljáróba vezető lépcső a Margit hídnál.  

Ezek a kurva Combinok valószínűleg tökéletesen alkalmasak egy pár ezres lakosságú német kisváros tömegközlekedési igényeinek ellátására, ahol néhány ember lézeng csak a járatokon, mert amúgy mindenki kocsival jár, a vandalizmust pedig mindenki egy mítosznak képzeli. Itt viszont több ezer magyar (!) embert kell szállítani, akik többen vannak, máshogy képzelik el a közlekedést, és mint arról már esett szó, Budapest egy eléggé nagyváros, ahol azért történnek dolgok.  

Ha belegondolok, hogy a városvezetésben hányan szedték meg magukat, hogy egy egész nyárra megbénult Budapest a megállók felújítása miatt, és még egy rohadt centit sem jutott senkinek odavinnie, ráadásul olyan szerződést sikerült kötni, ami után nem küldhető az egész gány vissza faszba, miután kiderült, hogy sok mindenre alkalmas, kivéve a nyitásban olvasható (amúgy rendkívül frappáns) definícióban foglaltakra, lehet, hogy a végén ideges lennék. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy milyen rohadt idegesítő a figyelmeztető sípolás.   

A fotókat amúgy az indextől kölcsönöztem

Megértük, hát ezt is.

Többször a levegőben volt, volt már taxisblokád, kicsit aggódtunk 2002-ben, egy nagyon kicsit talán aggódunk a rendszeres gazdademonstrációk alatt is, de ez a mostani tényleg új.

Többféle változat létezik, hogy kinek állhatott érdekében kiszivárogtatni Gyurcsány „Elkúrtuk” Ferenc beszédét, de ez jelenleg teljesen mellékes, mert az illetőnek, vagy illetőknek nem lehetett a leghalványabb sejtése sem a lépés következményeiről, ahogy most nekünk sincs. Egy olyan jelentős számú csoportnak, akik amúgy sem rajonganak Fletóért, így, hogy mindenek ellenére szorítgat az ilyesmi kitűnően alkalmas kovakőnek.

A demonstrációk teljesen rendben vannak, a demonstrálást, mint olyat tiszta szívemből támogatom. Az persze a demokráciák egyik, kormányzati szempontból igen kényelmes tulajdonsága, hogy te demonstrálhatsz, elmondhatod a véleményedet, mi pedig megvárjuk, míg elunod, és hazamész már végre a francba. Most épp országszerte az utcán kiabálnak azok, akik amúgy sem szavaznának rám, nagy ügy.

A jelenlegi helyzet viszont ugyancsak magában hordozza az eszkalálódás lehetőségét. Egyrészről a hétfői csetepaté megmutatta, hogy a rendőrséget egy váratlan helyzet rendesen meg tudja lepni. Most már kellő tapasztalattal rendelkeznek (hahahahahahahaha), de bármikor jöhet egy újabb helyzet, ami eddig nem volt, és megint tapasztalatokat kell gyűjteni. Ilyen estben a tanulás fájdalmas és drága dolog tud lenni.

A köztévénél történt macskakő kontra gumibot játszma igazából nem volt egy különösen jelentős esemény az egyéb lehetőségeket figyelembe véve. Egyúttal jobbulást kívánok minden érintettnek! Az igazi baj gócpontja a Kossuth Téren van. A gondok akkor kezdődnek, ha néhány faszfej valahogy átjut a kordonon, és besétál a Parlamentbe. Azt ugyanis nem szerencsétlenkedő rendőrök, hanem kormányőrök védik. Gyanítom, hogy a Parlament a kulcsfontosságú nemzetvédelmi objektumok listájának az élén szerepel, így az erre jól kiképzett fegyveres erők nem fognak tökölni: ha oda valaki illetéktelenül betör, azt lelövik, mint a kutyát.

Ekkor jön az a helyzet, hogy az amúgy is elégedetlen 10 000 ember kap (legalább) egy mártírt, akit a hazug, elnyomó, kommunista hatalom vérebei könyörtelenül lemészároltak. Ekkor az említett 10 000 ember be fog pöccenni. Trójánál is csak ennyi kellett. A tömegnek egy jelentős része mondjuk idős ember. De mi van, ha az egyiket véletlenül fellökik, összetöri magát, és meghal? Ahogy elkezd az elnyomó karhatalom szimbolikája burjánzani, úgy fokozódhat a helyzet, és ezennel a forgatókönyv átsiklik a teljes kiszámíthatatlanság ingoványába.

A Kossuth Tér prózaibb okokból is robbanást okozhat. A demonstrációknak, mint már volt róla szó, az a velejárójuk, hogy az érdekérvényesítéshez fizikai eszközökkel nem rendelkező csoportok (vagyis, akiknek nincsenek traktoraik) egy idő után kifáradnak, és lényegében feladják. Miért is ne, a kormány ráér, nem nekik kell meghatározatlan ideig az utcán csövezni, a szavak pedig fájnak, de nem annyira. Viszont eddig a tömeg minden este csak nő, és azt mondják, kitartanak. Ha elég dühös a tömeg, és nincs eredménye a tüntetésnek (nyilván nem lesz), akkor lehet, hogy nem is kell szikra, a frusztrációtól egyből lángra lobban az egész.

Mindehhez hozzájárul egy ellenzék, ami minden alkalommal elítél mindennemű erőszakot, de azért látványosan odakacsint. Orbán „illegitim kormány”, és „önkényes diktátum” retorikája egyrészt indokolná egy alapfokú jogi tanfolyam elvégzését, másrészt igen veszélyes. Illegitim akkor lehet egy kormány, ha összeszedem haverokat, bemegyünk a Parlamentbe gépkarabélyokkal és bejelentjük, hogy miénk itt a tér, vagy ha kiskezemmel beikszelem a nevem melletti mezőt egy-két extra szavazólapon, és hozzácsapom a többihez. Akit megválasztanak, az legitim (vagyis jogszerű) keretek között kormányoz, mivel a hazudozás, mint olyan ellen nincsen jogszabály. A kacsintgatással csak annyit ér el, hogy a tömeg elhiszi, hogy van módja a kormány leváltására. Amikor pedig hosszú, frusztráló várakozás után kiderül, hogy mégsem, lásd fent.

Még egy apróságként ott van az a bizonyos terrorfenyegetés, aminek a határideje ma jár le. A szervezet országosnak mondja magát, úgyhogy tegyük fel, hogy tényleg tartozik hozzá 10–20 hülyegyerek. Egyrészről ott van az a tény, hogy tökéletesen ugyanolyan formában juttatták el az üzenetüket, mint ahogy az elkúrós beszéd elterjedt. Ez talán jelent valamit, talán nem. Viszont mostanában nem nagyon lehet estefelé rendőrt látni Budapest utcáin, mert mindegyik a Kossuth Téren őrködik. Ha az említett galeri fogná magát, venne néhány üveg sebbenzint, és felgyújtana pár autót egy sűrűn lakott területen, a jelenlegi helyzetben kitörne a pánik. A rendőrség tehetetlenné válik, mert megint kevesen vannak, közben meg neadjisten elterjed a Kossuth Téren, hogy csak kitört már végre a forradalom.

A Hír TV hétfői közvetítését nem láttam, mivel a kábel tv számomra nem elérhető luxuscikk. Amit olvastam róla viszont egyértelművé teszi, hogy büntetőjogi feljelentést kell tenni. Aki a rendőrség ellen támadó garázdákat forradalmárokként élteti a tv-ben az megvalósítja az uszítás nagy nyilvánosság előtt történő minősített esetét. A részemről annyit mondok, hogy a kurva anyátokat!

És a végén a mormota szépen becsomagolja…

A kis jóslatok nagyjából bejöttek, egyetlen apróságot kivéve, ami persze borítja az egészet ahogy van.

Ez pedig az MDF bejutása. Az MDF tényleg csak, mint heroikus kiscsapat él a köztudatban, ami valahogy mindig továbbjut. Valahogy minden egyes megmérettetésen képes összeszedni annyi legitimációt, amivel továbbra is politikai tényező maradhat. Mindehhez csak őszintén gratulálni tudok.

Ez a legitimáció 2006-ban még egy kicsit meg is ugrott, sőt az MDF támogatása bizonyos értelemben erősebb mint az SZDSZ-é. Aki a szocikra vagy az SZDSZ-re voksol, azért tudja, hogy egyúttal a koalíciós partnerre is szavaz.A két nagy pártnak nagyjából azonos számú fix szavazója van, és nagyjából azonos számú bizonytalant tudtak megmozgatni, amik javarészt proteszt szavazatok. Proteszt szavazat egyrészt az új Orbán féle konzervatív, kádárista, torz politikai hibrid, másrészt meg a Gyurcsány féle ugyancsak üresen tátongó állami kincstár meg a szemüveges emberek ellen.

Dávid Ibolya ezzel szemben kizárólag pro szavazatokkal ugrotta meg az 5%-ot, habár rezgett az a léc erősen. Ebben a kampány vajmi kevés szerepet játszott, ellenben Dávid szereplése a tv vitában és az az egyszerű, ám nagyszerű húzás, hogy végig hiteles maradt és önálló utat képviselt, miközben hihetően jobboldali, konzervatív és modern tudott maradni retorikájában.

Az MDF ezek után meglépte azt, ami az egyetlen járható út a számára. Betartotta az ígéretét, és nem segíti hatalomra Orbán Viktort. Azt is ígért persze, hogy Gyurcsány Ferencet sem segíti hatalomra, de ebben a szituációban valaki javára önkéntelenül is el kell döntenie a választásokat. Ez a valaki pedig Gyurcsány Ferenc lesz, és ez az MDF érdeke, mind gyakorlati, mind ideológia szempontból.
Az MDF most azzá válhat, amivé mindig is válni akart, ehhez pedig ellenzékben kell maradnia, önállóan. A Fidesz destruktív, „csak azért sem szavazok meg semmit amit mondasz mert egy büdös kommunista vagy” politizálása helyett konstruktív ellenzéki pártként lehet jelen a parlamentben. Ebben a helyzetben amúgy jó eséllyel több mindent meg tud kompromisszumok útján valósítani a programjából, mintha megint beállna a Fidesz piócapártjának. Az pedig, hogy jó eséllyel kiírja Orbán Viktort a politikai elitből mindazért amit a Fidesz az MDF elpusztítása érdekében tett egy igen szívmelengető gondolat, és lássuk be, ennyi visszajár.

Talán létrejöhet Magyarországon végre egy erős és tiszta jobboldal, ami képes európai szinten, kulturáltan politizálni, ami a Fidesz jelenlegi berendezkedésének fennmaradásával nem lehetséges.

Elnök asszony, kegyed már most, de a választások után végképp hosszú távú célpontja lesz olyan kiváló médiatermékeknek, mint a Magyar Nemzet, vagy a Hír Tv. Lesz kegyedből kommunista kurva, hazaáruló, a kacifántosabbakat nem is említve.
Kezeit csókolom, gratulálok, és szurkolok a 15+% százalékért 2010-ben.

A koalíció megnyeri a választásokat. Drága Ferikém, ne akarjál több hétig tárgyalni a kormányalakításról, alakíts kurva gyorsan kormányt és tedd rendbe ezt a rohadt államháztartást mielőtt összeomlik az egész.

Gianni: Nagy tapsot a kapufának!

A köztévén méltatlanul köddéváló gyöngyszemek eggyike.

Kampányfinis extra!

Közeleg hát a nagy nap Magyarhon. Rabok legyünk, vagy szabadok, vagy talán ne beszéljünk már ennyi baromságot köszönömszépen.

Tekintsük hát végig a küzdő feleket és a küzdőeszközöket.

A szegfű

Annak a Szocialista Pártnak, aminek a saját garnitúrájából csak egy Kiss Péterre tellett, most igencsak jó esélye van arra, hogy ismét kormányozhasson. Mindezt az újkori magyar politikai élet legnagyobb Machiavelliének köszönheti. Gyurcsány totális politikai anonimitásból felrepült a miniszterelnöki bársonyszékbe, és mit tesz isten, jól áll neki a piros. A figura jól tud szerepelni, jól tud beszélni, olykor szinte már szimpatikus. Bármennyire is ellenszenvesnek gondoltam korábban, vagy akár most is, el kell ismerni, igazi nagypályás, amilyet Horn Gyula óta nem ismerhetett a baloldali szavazótábor.
Amennyiben a szocik nyernek Gyurcsánnyal az élen, az azért lesz jó, mert: ebben az esetben már lesz akkora tekintélye a párton belül, hogy előránthatja a politikai hosszú kést, és kegyetlenül lemészárolhatja az olyan arcokat, mint Lamperth Mónika, Baja Ferenc, Lamperth Mónika, Szekeres Imre, Suchmann Tamás, és nem tudom, Lamperth Mónikát említettem-e már.
Jöhet akkor egy lehetőleg párton kívüliekből álló szakértő kormány, akik rendbe tehetik, amit amúgy a szocik basztak el eléggé csúnyán, miután a Fidesz által kiürített államkaszából elkezdték kifizetni a beígért béremeléseket.
Már a ciklus elején bátran hozzá kel nyúlniuk a kritikus ágazatokhoz, akkor is, ha fáj. Ezt persze nem fogják megtenni így sem, de reménykedni lehet.
A szocik kampánya kifejezetten jó, meglepő mód messze verik a mezőnyt ezen a téren. Gyurcsányt fel tudták építeni, mint vezetőt, de egyúttal szerethető személyiséget. A szóróanyagok dizájnja jó, és az is szimpatikus, hogy minden körzet jelöltjének saját szlogenje van.

A narancssárga pötty

A Fidesz úgy tűnik minden áron el akarja veszíteni a választásokat. Ez pedig egyetlen embernek köszönhető, akit Orbán Viktornak hívnak. Miután nem jöttek be a számításaik, hogy kevéssel a választások előtt jelentős előnyük lesz a szocikkal szemben, alaposan berezelt mindenki. Arra nem számítottak, hogy Gyurcsány ilyen hatással lehet a választókra. Orbánt egy pillanatra megcsapta saját vesztének a szele, és az amúgy sem gyengén centralizált párton belüli döntési rendszert még szorosabbra akarta fogni. Ezért képes volt előhalászni Deutsch Tamást, akinek állandó szerepül az jutott, hogy minden héten kapitális hülyét csináljon magából, és exhumálta Mikola Istvánt. Ó igen, Mikola. Ekkora kaliberű politikai futóbolondot Torgyán József óta nem látott a világ. Én biztos elköltöznék, ha a nemzet orvosa lenne a körzetim. Minisztersége alatt sem produkálta gyengén, de amit az elmúlt pár héten előadott az valami csodálatos. A húsz év kormányzás, meg a rohadt szinglik tényleg felidézik a chilei cseresznye meg a pártszékházba durcásan bezárkózott pártelnök emlékét.
Semlyén Zsoltról még ennyit sem lehet mondani, mert ő még csak nem is szórakoztató.
Emlékezzünk még meg Jakab Istvánról, aki az amúgy teljesen párt független gazdademonstráció főszervezője volt, és most hirtelen valahogy befutó helyen találja magát a Fides országos listáján.
Mindeközben olyan nagyágyúk, mint Pokorni Zoltán, vagy Rogán Antal veszett tempóban szorulnak ki a vezér kegyeiből. Orbán saját hatalma megőrzése érdekében tehetséges, értelmes pártpolitikusokat szorít ki és tölti be a helyüket olyanokkal, akiknek még hiányzik a kényszerzubbony tapintása.
Amennyiben a Fidesz elveszíti a választásokat, a felelős személye nem lehet kérdéses. Orbán bejelentette, hogy lemond a kudarc esetén, ami egyrészt nem fog megtörténni, másrészt rendkívül érdekes lesz látni, hogy összeszedik-e a párttársak a kurázsit, hogy végre fellázadjanak.
Arra az esetre, ha Fidesz győzelemnek szorítasz, képzeld magad elé ezt a képet: Középen ül a nemzetvezető tábornok úr, jobbján Mikola egy vonalzóval, balján Semlyén a homo detektorral, miközben Kerényi a háttérben igazgatja a díszletet. Ahogy azt az angolszász mondaná: 'nuff said.

Kovács Pisti

Ez az egyesek szerint helyes gyerek már jó ideje bámulja otthonom ablakát, de azóta sem értem, mit keres ott, és mit akar velem közölni. Azon kívül, hogy volt valami obskúrus gondolatmenet a 15. havi csokival, nem értem az SZDSZ üzenetét. A kampány egy csőd.
Az SZDSZ továbbra is úgy képzeli, hogy az értékalapú kommunikáció abból áll, hogy minden mondatot a „mi, liberálisok” előtaggal kezdenek.
Ezt én is meg tudom csinálni! Én, mint trolibusz, úgy vélem a trolibusz értékek nagyon fontosak, megkerülhetetlenek, és sokkal többen vallják magukat trolibusznak ebben az országban, mint ahányan jelenleg a trolibuszokra szavaznak. Csak annyi itt a probléma, hogyha valaki rám néz, látni fogja, hogy nincsenek kerekeim, nem vagyok piros, és áramszedőm sincsen. Ergo rájövök, hogy ennyi kevés, hogy hülyére vegyek mindenkit. Nem ártana legalább, brummognom, csöngetnem, vagy felfesteni a 73-at a homlokomra, legalább a látszat kedvvért.
Kuncze Gábor még a relatíve hiteles politikusok közé sorolhatja magát, egyúttal büszke tulajdonosa a kretén párttársai miatt fejét a legtöbbször falba verő pártelnök címének (de a végére Orbán is kezd szépen felzárkózni). Ezzel együtt sajnos olyan fizimiskával áldott meg az ég, hogy róla tényleg elhiszem, hogy törődik Kovács Pistivel.
Ezzel együtt az SZDSZ-nek be kell jutnia a Parlamentbe, de nem azért mert megérdemlik. Mert nem érdemlik. Az MDF egyre inkább valószínűsíthető bukásával újabb lépést tesz az újkori magyar demokrácia a kétpártrendszer felé, ami a jelenlegi viszonyok között erősen kerülendő állapot. Ehhez koalíciós kormány, vagy több ágazatú ellenzék kell, ameddig csak lehetséges.

Békés Karácsony

Az MDF a kedvezőtlen előjelek ellenére nemrég eléggé alaposan belehúzott, a megfenyegetett képviselőivel pedig már-már átlépte a küszöböt is. Ezek után csúnyán beégette magát azzal, hogy a többi esetről rendelkezésre álló bizonyítékokról nyilvánvalóan hazudtak, és ezzel nagyjából vége is s történetnek.
Mindezt megspékelték egy olyan szar kampánnyal, hogy olyat ember még ritkán látott. Először ott volt a cumi, ami amúgy pont úgy néz ki, mint az MDF logója (amikor először rám tört a felismerés azt hittem megdöglök a röhögéstől). A kampányguruk legbalfaszbbikának ez mégsem volt elég. Ezután jött a karácsony. Hogy kedvenc barcelonai, szállodamunkásom szavával éljek, „que?”. Mit keres itt a Karácsony? Áprilisban? Mi köze a politikának a Karácsony békességéhez? A Karácsony legfeljebb akkor nem békés, ha anya, meg apa összevesznek a menün, vagy Julcsi és Jocóka magukra rántják a fát, mert nem tudják eldönteni, ki rakja fel a csillagot. Ez a kapitális baromság kiegészül három színes fenyőfával (?) és egy MDF-es ajándékdobozzal (?). Ha politikai párt vagy, és ki akarsz esni a Parlamentből, íme az iskolapélda.
Az MDF fájó veszteség lesz. Egyrészt szükség lenne arra a konzervatív eszmerendszerre, amit a Dávid Ibolya vonal hitelesen tudott képviselni, úgy is, ha szembe kellett menni a Fidesszel. Ami előnyt kovácsolhattak volna a Fidesz debil szekciójának áldásos ténykedéséből nem használták ki. Ön a leggyengébb láncszem, viszlát!

Továbbra is azt prognosztizálom, amit már jó ideje megírtam. Ha nem lennék lusta megkeresni be is linkelném. Rekord alacsony részvétel, leginkább a fiatal szavazók körében.
Gyenge szoci győzelem, mindkét fordulóban, nem csak a listáson, ahogy azt legtöbben jósolják.
A rendkívül alacsony hajlandóság miatt áll a zászló az SZDSZ-nek, ami még erőseben is szerepelhet, mint 2002-ben.

Az biztos, hogy vízválasztó lesz a 2006-os év, mert bármelyik oldal is bukjon, a vezérnek vesznie kell. Márpedig jelenleg egyik oldal sem tud létezni a mostani vezér nélkül. Módfelett érdekes időszak lesz.

 És akkor szerepeljen itt még a saját zárójeles szcenárióm. A Fidesz eddig botlásai, meg hogy előreláthatóan mindenkinek az arcába belemásznak a következő pár napban egy szoci landslide-ot eredményez. A bizonytalanok proteszt mobilizálódása, még azt is eredményezheti, hogy az MDF bejut. A tévé vita még befolyásolhatja az eredményt, de mivel a részleges kampánycsend miatt már nem jelenhetnek meg közvélemény kutatások, készüljünk fel meglepetésekre is.

Miután végre felvilágosítottak, hogy miért kellett eddig vízsintesen és függőlegesen egyaránt görgetni, hogy olvasható legyen mindaz mit kitermelék én magamból, megoldottam.
Most már nagyon jó köszönöd szépen.

Kampányhülyeségek rovat:

"Felfüggesztették annak a volt SZDSZ-es képviselőjelöltnek a párttagságát, aki ellen tiltott pornográf felvétellel való visszaélés megalapozott gyanúja miatt indított eljárást a rendőrség. A párt elnöke azt mondta: ha bebizonyosodik a vád, a férfit kizárják a pártból. Kuncze szerint ezzel az eset SZDSZ-t érintő részét lezárták."
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=338561&rvt=187

"Mi törődünk Kovács Pitikével" - ekkora magaslabdát még a világ nem látott.

Ha le akarsz szokni a cigiről, kerüld az olyan munkát, amihez egész nap a számítógép előtt kell ülnöd.

Alapvetően nincs semmi probléma azzal, ha valaki utál egy politikust, aki egyrészt unszimpatikus, másrészt hajlamos faszságokat beszélni. Ennek így kell lennie. Rendben van, hogy most épp egy futkározó papírkutya szeretné (jobban) megutáltatni a GK Minisztert, de miért is? Azért, mert beszél mindenféle adókulcsról, meg GDP-ről, meg kamatlábról? Dehogy, azt se tudjuk, hogy ezek micsodák. Amit viszont tudunk róla, az az, hogy rohadtul gazdag! És ekkor rájövök, hogy ma is hőn szeretett kis hazámban nyitottam ki reggel a csipáimat.

Ritkán szoktam pozitívan csalódni ebben az országban, szerencsére honfitársaim ezúttal is megkíméltek ettől a megrázkódtatástól. Ilyen kicsi területre ilyen mennyiségű kispolgári pitiánerséget összepréselni...

Ellenben ez a kutyamagazin egy rém vicces teremtés. Itt van ez az isteni lap, ami a nép hangjának celluóz-alapú manifesztációja a világi síkon. Csóró magyarok panaszolják el bújukat s bajukat szintén csóró magyar testvéreik nevében, akik előtt nem nyílnak meg a kommunista elnyomókhoz vezető ajtók.

Csóró kutyabarát feleim, áruljátok már el, hogy miközben ti a szörnyű életminőségről beszéltek ugyan honnét van több száz millió forintotok ezt a gusztusatalan szart kinyomtatni és egész Budapesten 5 négyzetméterenként elhelyezni egy plakátot?

Végkövetkeztetés a szokásos: eltakarodtok ti is a picsába.

KARÁCSONY KÜLÖNSZÁM!

Magyarország kolosszális horderejű eseményeknek néz elébe. Kedves hölgyeim és uraim, mindannyian sejtettük, hogy nehéz idők várnak ránk, de a Miniszterelnöki Hivatal legfrissebb sajtóközleménye bizonyossággá változtatta eddig sejtéseinket.

Immár tény: Budapesten méri össze erejét a világ egyik legnépszerűbb szuperhős csapata, a Fantasztikus Négyes, és a Vörös Liga, a szuperképességű gonosztevők nemzetközi érdekvédelmi szervezetének magyarországi ága.

Karácsonyi számunkban megpróbáljuk kedves olvasóinknak bemutatni a résztvevőket, valamint természetfeletti képességeiket, hogy mindenki tudja, mire számíthat a közeljövőben.

Ismerjük hát meg a titánokat.

A Fantasztikus Négyes:

 

Mr. Fantastic
Egy sugárbaleset folytán csontozata elasztikussá vált, amitől elképesztő mutatványokat képes bemutatni testével. Rugalmas gerincoszlopával akár a legvisszataszítóbb nyílásokhoz is könnyen hozzá tud férni. Ő a Fantasztikusok vezetője.

A Fáklya
Képes testét lángra lobbantani és repülni. A gonosztevők rettegnek robbanékony temperamentumától és magával ragadó egyéniségétől. Mikor be akarta mutatni képességeit a budapestieknek, a Kossuth téri jégpálya másodpercek alatt elpárolgott. A gyerekek sírtak.

A Láthatatlan Lány
A képességeit adó baleset évekre láthatatlanná tette. Mr. Fantastic nemrég megpróbálta ismét láthatóvá tenni ezt a csodálatos asszonyt egy új eljárással. A Fantasztikusok szövetségében megoszlanak a vélemények a kísérlet sikerességéről.

A Lény
Ez a marcona, de amúgy szeretetreméltó teremtés rendkívüli népszerűségre tett szert városában, ami arra motiválta, hogy a Fantasztikusokkal a világ többi részén is hódítani próbáljon. Társainak nem volt szívük szólni, hogy nem kéne.

 

A Vörös Liga:

Dr. Octopus
Ez a kitűnő tudós egy szerencsétlen baleset miatt tévedt a bűn útjára. A testébe ültetett kreatív könyvelést segítő karok vezérlő programját megtámadta az Euro 2008 vírus, ami emberünk idegrendszerére is átterjedt. Azóta a Vörös Liga oszlopos tagja.

Hulk
Hulk tulajdonképpen nem is gonosz, de mivel szellemi képességi egy közepes képességű gyeptégláéval egyenlők, többnyire pusztítás az eredménye minden levegővételének. Mikor meglátta a Fantasztikusokat egyből nekik akart rontani, de megbotlott egy kátyúban és elesett.

A Zöld Manó
Igazából senki nem tudja, mi változtatta démoni gonosztevővé ezt a valaha jótékony és sikeres embert. Egyes feltételezések szerint az isztriai Ravni-Labin-Rabac háromszögben történhetett valami, ami dühöngő őrültté változtatta. Sajnos miután légdeszkája beleakadt a földön fekvő Hulk testébe, egy közeli terepjáróba csapódott és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Ezúton kívánunk neki jobbulást.

Dr. Doom
A gonoszak közt is a leggonoszabb. A Vörös Liga vezetője eddig is mindent megtett, hogy a világ ura lehessen, és aligha adja fel hódító terveit. Rettegj világ, megérkezett Dr. Doom!

Kedves magyarok! Dőljenek hátra, lehet kezdeni szurkolni.

 

 

Kezdjük talán veletek drága narancssárga feleim, mert titeket egyrészt gyakrabban látlak, másrészt egy picivel még mindig jobban gyűlöllek.

 

Ó te, drága, te sportdiplomaták gyöngye. Ahogy feláldozád a te függetlenséged, és ahogy mosád le szent testedről a doppinggyanúnak az ő árnyékát. Ami hiteled volt mint sportember és diplomata eljátszottad. És mindehhez csak annyi kellet, hogy megmutasd: te is egy gerinctelen kis valami vagy. Nem értem miért kell ezt a barmot továbbra is futtatni, egyszer már lebőgött Budapesten, a hazaárulózás nem az ő dolga, amúgy meg egy senki.

 

Hóha, kezicsókolom! Azt hiszem az egészségügyi határértéket meghaladó gyakorisággal forgatok a kezemben újságot, de Pelczné Gáll Ildikóról a büdös életben nem hallottam. A Fantasztikus Négyes nyilván nem lehet teljes Sue Storm nélkül, de legalább valaki olyat tessett volna kiszúrni akit ismerünk. Jó hát a kishölgy egész tűrhető bőrnek tűnik, tehát már egyből tehetségesebb, mint a Márta Mária, vagy Mária Márta, vagy hogy a rossebbe hívják. És még sajnálom is, mert a villamos szellőzőrácsain valahogy mindig neki barmolódik szét a fogsora.

 

A debreceni vitéz útrakél meghódítani az országot. Rá nem tudok rosszat mondani, mondja a pártos ukázt persze, de hát az alapjárat. Fogalmam sincs, hogy mi van Debrecenben, de a faszit ott valamiért rendre megválasztják, tehát gyaníthatóan tesz, és eleget tesz a városért. Az már száradjon az ő lelkiismeretén, hogy sikeres és hiteles városi politikusként elkezd országszerte mutogatni.

 

A végére maradt a legjobb. Hiába utal minden jel az ellenkezőre, nekem továbbra is az a leküzdhetetlen érzésem van, hogy ez a faszi igazából nem létezik. Csak valami konstans rossz trip. Varga úrra magamban csak mint nixmensch reflektálok, mert annyira senki, hogy már szinte légnemű. Mosolyogni eddig nem láttam, és addig terápiára sem volt szükségem.